Kedden az esti fürdés nagyon élménydúsra sikerült, mert miközben folyt a víz a kádba Zsombor besétált és a következő mondta: „Anya tanultam egy József Attila verset, elmondjam?” Az arcom felderült a 7 éves kérdésére és buzdítottam, persze-persze:
„De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának”
Most is mosoly ül az arcomon, miközben írom ezt a bejegyzést, mert fantasztikus látni, ahogyan ír, olvas és József Attila verset mond. Köszönet érte Ági néninek és Marci bácsinak. Jómagam a csengersimai iskola szavaló üdvöskéje voltam, imádtam verset tanulni, azokat elszavalni. Kicsit nagyobb tétben ezt gimnazista koromban is folytattam, sőt kacérkodtam a Színművészeti Főiskola gondolatával is.
A lényeg azonban az, hogyha bármi jó vagy rossz dolog bántja a lelkemet, akkor az segít a legjobban, ha előveszem Ady, Kosztolányi, József Attila vagy akár Varró Dani verseskötetét és elolvasok néhány számomra kedves verset, melyek segítenek a lelki egyensúly megtalálásában.
Szóval én most a mai napon egyszerre ünneplem a költészet napját és kisfiamat, akin először láttam, hogy élvezi a verstanulást és versmondást.