Osztolykán Ági

Nagy Dávid Elnök Úr részére

Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája

Tisztelt Elnök Úr!

A hallgatói szerződések körül kialakult vita kapcsán keresem meg Önt, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnökét. Szeretném kérni a véleményét és tájékoztatását az elmúlt időszak fejleményeiről.

Amikor először szóba került a hallgatói szerződések ötlete, a Lehet Más a Politika volt az első szervezet, amely a hallgatók „röghöz kötéséről” beszélt a kormányzati szándék kapcsán. A hallgatói szerződések konstrukcióját kezdettől fogva elleneztük, és ellenezzük mind a mai napig. Sem gyakorlati, sem elvi alapon nem értünk egyet vele. Véleményünk szerint a hallgatói szerződések bevezetésével a kormány egy valóban létező társadalmi problémára ad egy rendkívül rossz választ – nem az okokat, hanem a következményeket kezelik. Viszonylag új keletű, de az elmúlt években az egyik legsúlyosabb társadalmi problémává vált a fiatalok külföldi kivándorlása, tartós letelepedési szándéka. Sokan nem csupán nyelvtanulás és tapasztalatszerzés céljából, hanem teljes elkeseredettségük vagy kiábrándultságuk miatt döntenek úgy, hogy nem Magyarországon próbálnak elhelyezkedni és családot alapítani. Lesújtó adat, hogy a felmérések szerint 2012-ben már a fiatalok fele el akarta hagyni az országot. Az elvándorlás leginkább a diplomás, nyelveket is beszélő fiatalok számára reális lehetőség.

Határozott véleményünk szerint súlyos hibát vét a kormányzat, amikor a hallgatók röghöz kötésével, vagyis szabad mozgásuk és munkavállalásuk korlátozásával kívánja kezelni a problémát. Nem korlátozni kell a hallgatókat, hanem a megfelelő feltételeket kell biztosítani, hogy itthon mindenki megtalálhassa a számítását. Ehhez többek között minőségi és mindenki számára nyitva álló oktatási rendszerre, a fiatalokra fókuszáló munkaerő-piaci politikákra, a gyermekek napközbeni elhelyezési lehetőségeinek bővítésére, közösségi lakásszektor kialakítására lenne szükség.

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája kezdetben határozottan elítélte a hallgatói szerződések bevezetését. Miután tavaly nyáron először rendeletbe, majd törvénybe iktatták a konstrukciót, a HÖOK elutasító álláspontja egyértelmű volt. Kijelentették, hogy azon fognak dolgozni, hogy „megsemmisítsék a hallgatói szerződéseket”. Amikor idén február elején benyújtották Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítását, mely tartalmazta a hallgatói szerződés rendszerének kétharmados bebetonozását is, a HÖOK nevében Ön közölte, hogy ez egy „gyáva és hazug” lépés a kormányoldal részéről. Később újra megerősítette, a HÖOK továbbra is elutasítja a „kényszeren alapuló röghöz kötést”. Ugyanakkor a negyedik alaptörvény-módosítás elfogadását már tudomásul vették, ellene a továbbiakban már nem is kívántak fellépni. Legutóbb a Felsőoktatási Kerekasztal munkájába visszatért HÖOK szintén aláírta ünnepélyes keretek között azt a megállapodást, amely a hallgatói szerződés új formájáról szól. Az egyébként még a megállapodás előtt benyújtott törvénymódosítási javaslatot ezekben a napokban tárgyalja az Országgyűlés.

Tisztelt Elnök Úr! Mitől enyhültek meg? Minek köszönhető a HÖOK pálfordulása a hallgatói szerződések, a hallgatók röghöz kötése ügyében?

Tudjuk, hogy a HÖOK a hallgatók legitim képviselője, de szeretnék arról is tájékozódni Öntől, hogy hogyan és miként egyeztettek az egyetemi diáksággal ebben a súlyos témában külön is, hogyan képviselték a diákok álláspontját ebben a számukra rendkívül fontos és jelentős ügyben?

Mit gondol arról, hogy sikerült-e végül a hallgatók álláspontját érvényesíteni, az érdekeiknek megfelelő döntés született-e a röghöz kötés ügyében?

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlettel:

                                                                   Osztolykán Ágnes országgyűlési képviselő,

                                                  az Oktatási, tudományos és kutatási bizottság LMP-s alelnöke

Kedden az esti fürdés nagyon élménydúsra sikerült, mert miközben folyt a víz a kádba Zsombor besétált és a következő mondta: „Anya tanultam egy József Attila verset, elmondjam?” Az arcom felderült a 7 éves kérdésére és buzdítottam, persze-persze:

„De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni,

Jó ruhába járni kelni,

S öt forintér kuglert venni. 

Mig a cukrot szopogatnám,

Uj ruhámat mutogatnám,

Dicsekednél fűnek fának,

Mi jó dolga van Attilának”

Most is mosoly ül az arcomon, miközben írom ezt a bejegyzést, mert fantasztikus látni, ahogyan ír, olvas és József Attila verset mond. Köszönet érte Ági néninek és Marci bácsinak. Jómagam a csengersimai iskola  szavaló üdvöskéje voltam, imádtam verset tanulni, azokat elszavalni. Kicsit nagyobb tétben ezt gimnazista koromban is folytattam, sőt kacérkodtam a Színművészeti Főiskola gondolatával is.

A lényeg azonban az, hogyha bármi jó vagy rossz dolog bántja a lelkemet, akkor az segít a legjobban, ha előveszem Ady, Kosztolányi, József Attila vagy akár Varró Dani verseskötetét és elolvasok néhány számomra kedves verset, melyek segítenek a lelki egyensúly megtalálásában.

Szóval én most a mai napon egyszerre ünneplem a költészet napját és kisfiamat, akin először láttam, hogy élvezi a verstanulást és versmondást.

Ma kiderült számomra, hogy miért vagyok más! Régóta érzem már ezt, de ma reggel Balog Zoltán miniszter úr megvilágosított.

Ideológiailag VAK vagyok! Vak vagyok, mert nem fekete-fehérben látom az életet és abban az oktatás helyzetét szegény hazámban.

Ideológiailag VAK vagyok, mert nem hiszek és az utolsó véremig ellenezni fogom a szegregációt, mint eszközt az oktatásban.

Ideológiailag VAK vagyok, mert nem hiszem, hogy az otthonról hozott szociokulturális hátrányokat úgy lehet csökkenteni, hogy a mi gyerekeinket azért mert kicsit vagy nagyon sötétebb a bőrük külön osztályban, külön tanítsuk.

Ideológiailag VAK vagyok, mert nem hiszek abban, hogy a külön útról van visszaút a "normálba".

Ideológiailag VAK vagyok, mert nem hiszek abban, hogy a huszártelepi cigánygyerekeknek az a jó, ha ők az egyház szárnyai alatt is szegregáltan tanulnak.

Ideológiailag VAK vagyok, mert számomra nincs különbség a SZEGREGÁCIÓ felfogásban a Jobbik "pozitív szegregációs" fogalma és Balog miniszter úr felfogása között.

Ideológiailag VAK vagyok, mert azt gondolom, hogy az ember, aki ráadásul MINISZTER ebben a fantasztikus légkörű, jókedvet, bőséget sugárzó országban nem mondhat olyat, hogy "vannak olyan családok, amelyek nem nevezhetőek  családnak és vannak olyan szülők, akik nem nevezhetőek szülőnek..." hiszen ez is rasszizmus csak SOFT verzióban.

Végezetül pedig így már értem Szaninszló félművelt Ferenc és a Kárpátia Együttes frontemberének kitüntetését! : BALOG ZOLTÁN VAK no de csak IDEOLÓGIAILAG

Családom férfitagjai ZOLTÁNOK amióta az eszemet tudom március 8.-án először az apám és a tesóm jut eszembe. Manapság már csak a telefonra szorítkozunk: "szia apu/tesóm boldog névnapot...szia köszi, boldog nőnapot...köszi" Viszont kislánykoromból a mai napig vannak olyan emlékeim, amelyek szintén eszembe jutnak ilyenkor...kicsike lány voltam, vékony lábbakkal és karokkal, sok hosszú hajjal, amikor is apám megérkezett több szál virággal...anyámnak, nagyanyámnak, nagynénémnek...én pedig ott sündörögtem körülötte ácsingózó tekintettel, nem kimondva ugyan csak a szememmel beszélve...és én? Aztán jött a régi, nagy, nehéz BOCICSOKI, amit mindig harapva ettem meg :)

Nagyon örültem...és büszke voltam, hogy ugyan én kicsi vagyok de én is NŐ vagyok és ha virágot nem is na de CSOKIT azt kapok :)

Aztán egyszer valahogy...már én is virágot kaptam. És persze vannak meghatározó és vicces élmények: az egyetemen Gerytől kapott nőnapi retek, az elmúlt 12 évben mindig megérkező sms a Sanyitól: "Éljenek a Csajok" és 2 éve ezen a napon Washington...

És persze a heti kérdés a kisfiamtól: "Anya nőnap...mert? miért?...férfinap is van...szóval újfent marad az örök dilemma :)

Nehézkesen indult a tegnapom. Nem volt suli: programot kellett szervezni a hétévesnek, miközben képviselői csoportülés, Parlament, első felszólalás – szűzbeszéd.

Hosszú nap egy új rendben. Furcsa és disszonáns. Még mentek a félrenézések, mindenki kérdezgetett, hová ültök, hogyan viselitek. Politizáltak, esélyt latolgattak. Erről beszélgetett velem mindenki a Fehérházban, a boltban a konyhaasztalomnál.

Hosszúnak tűnt a nap. Hosszú is volt. Este kilenc körül véget ért. Ám a „móka” csak ezután jött. Hullafáradtan, éhesen kivánszorogtam az ülésteremből, amikor ráébredtem, hogy se autóm, se pénzem. Képviselőtársaim a folyosón üldögéltek, így feltettem a klasszikus kérdést: „nem tud valaki hazavinni?”

Utólag már tudom, klasszikusan rossz kérdés.

Érkeztek a válaszok, „hazaviszlek, de magamhoz”, én meg mosolyogtam, gondolván, egyszer úgyis abbahagyják. Tévedtem. Belelendültek. Sőt. Jobbikos képviselőtársam például így szólt: „attól, hogy cigány vagy, még ledöfnélek!”

Ilyen mondattól lefagy az ember lánya. Vagy üt. Fiatal lányként, a kollégiumban már ütöttem ilyen helyzetben. Arcon, lendületből, első felindulásból. Parlamenti képviselőként azonban, 38 évesen lefagytam a Tisztelt Ház folyosóján. Suta, vicces válasszal próbálkoztam. Olyasmit feleltem, talán, hogy „álmodik a nyomor”.

Aztán elmeséltem a barátaimnak, mi történt. Kiakadtak. Felháborodtak. Az arcukat nézve furcsa dilemma költözött a fejembe. Azért bánnak így velünk a férfiak, még a XXI. században is, mert úgy gondolkodnak rólunk, mint a középkorban. Vagy van a másik magyarázat, amit felnőtt nőként, túl egy házasságon és egy gyermekszülésen, egy hozzám nagyon őszinte és közelálló embertől „tanultam”: a férfiak úgy gondolnak a nőkre, mint szexuális vágyaik megtestesítőjére, és amikor egy egészséges fiatal férfi találkozik egy szép, fiatal, attraktív nővel, akkor csakis egy dologra tud gondolni.

A válasz, mindegy is, hol van az igazság, azt hiszem, nem lehet más, minthogy egy kulturált, magára valamint adó férfi nem mond ilyet egy nő arcába; főleg nem úgy, ahogyan ezt a képviselőtársam tette. Hosszú fejtegetésbe lehetne itt bonyolódni, és hosszú konzekvenciákat vonhatnék le, de talán egyetlen mondat mindent elmond: „Egy buta, sötét suttyó vagy, Gyula!”