Családom férfitagjai ZOLTÁNOK amióta az eszemet tudom március 8.-án először az apám és a tesóm jut eszembe. Manapság már csak a telefonra szorítkozunk: "szia apu/tesóm boldog névnapot...szia köszi, boldog nőnapot...köszi" Viszont kislánykoromból a mai napig vannak olyan emlékeim, amelyek szintén eszembe jutnak ilyenkor...kicsike lány voltam, vékony lábbakkal és karokkal, sok hosszú hajjal, amikor is apám megérkezett több szál virággal...anyámnak, nagyanyámnak, nagynénémnek...én pedig ott sündörögtem körülötte ácsingózó tekintettel, nem kimondva ugyan csak a szememmel beszélve...és én? Aztán jött a régi, nagy, nehéz BOCICSOKI, amit mindig harapva ettem meg :)
Nagyon örültem...és büszke voltam, hogy ugyan én kicsi vagyok de én is NŐ vagyok és ha virágot nem is na de CSOKIT azt kapok :)
Aztán egyszer valahogy...már én is virágot kaptam. És persze vannak meghatározó és vicces élmények: az egyetemen Gerytől kapott nőnapi retek, az elmúlt 12 évben mindig megérkező sms a Sanyitól: "Éljenek a Csajok" és 2 éve ezen a napon Washington...
És persze a heti kérdés a kisfiamtól: "Anya nőnap...mert? miért?...férfinap is van...szóval újfent marad az örök dilemma :)
